Másodlagos tényező az ingatlan - Kik jönnek Magyarországra? (interjú)
|
A következő 1.5-2 év során hatalmas mennyiségű irodaállomány érkezik a budapesti piacra. Az említett időtáv alatt megépülő 500-600 ezer négyzetméternyi új irodaterület mindenképpen az üresedés növekedéséhez vezet majd, ám sok ingatlanfejlesztő bízik abban, hogy a Magyarországra költöztetett szolgáltatóközpontok és egyéb, nemzetközi nagyvállalalatok által kiszervezett tevékenységek jelentős keresletet támasztanak majd a budapesti irodapiacon és felszívják a megugró kínálatot.
A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium megbízásából a Mixolid Tanácsadói Iroda - Dr. Futó Péter és Klein Gábor közösen - készített tanulmányt a hazánkba irányuló outsourcing folyamatokról, a "piac" trendjéről, várható alakulásáról. A Mixolid vezetőjével, a tanulmány egyik szerzőjével, Dr. Futó Péterrel beszélgettünk.
Dr. Futó Péter meghívott előadója a december 4-én megrendezésre kerülő Portfolio Property Forum-nak, a Portfolio.hu évente megrendezett ingatlanbefektetési konferenciájának. Bővebb információ
Dr. Futó Péter meghívott előadója a december 4-én megrendezésre kerülő Portfolio Property Forum-nak, a Portfolio.hu évente megrendezett ingatlanbefektetési konferenciájának. Bővebb információ
Portfolio.hu: Önök a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium megbízásából készítettek tanulmányt a Magyarországra kihelyezett üzleti és informatikai szolgáltató tevékenységek trendjéről, változásairól, várható eredményeiről. Milyen alapvető következtetésekre jutottak?
Dr. Futó Péter: Kutatásunk 2007 tavaszán-kora nyarán zajlott le. Meglátogattuk a Magyarországon működő outsourcing cégek közül a legnagyobbakat és a kisebbek közül is számosat. Interjúkat készítettünk a vezetőkkel, valamint olyan minisztériumi és önkormányzati szervezetekkel, amelyek ösztönözni hivatottak a beruházásnak ezt a fajtáját. Azt a tapasztalatot szűrtük le, hogy ez az ágazat - ha szabad így nevezni - nagyon dinamikusan fejlődik Magyarországon. Miközben a GDP növekedése lelassult, itt mindenfajta mutatónak az éves növekedése 15-20 százalék körül mozog. A tanulmányunkban egy táblázatot közlünk, amelyben a legnagyobb és a legtipikusabb outsourcing cégek létszámait mutatjuk be - azért ezt, mert árbevételi adatokat nagyon nehéz szerezni, sok esetben ennek nincs is értelme, mert ezek gyakran nem önálló árbevételképző szervezetek, de a létszám jó mutató. Azt tapasztaltuk, hogy egyes cégeknél a létszámok két év alatt a semmiről ugranak fel néhány százra, vagy néhány százról ezer fölé. Vannak persze kudarcok is, vannak olyan nagyberuházások, amelyeket ide terveznek, mégsem itt valósulnak meg, de ezzel együtt Magyarországnak nagyon stabil a helyzete ezen a piacon Közép-Európában és sikeresen hódít el beruházási projekteket távol-keleti és dél-ázsiai versenytársaktól. Ezért azt gondolom, hogy megalapozott a ingatlanfejlesztési cégeknek az ilyen irányú tevékenysége.
Ráadásul nemcsak arról van szó, hogy feltétlenül új projektek számára érdemes az ingatlanokat fejleszteni, hanem már meglévő projektek is olyan ütemben bővülnek, hogy sokszor igény nyílik arra, hogy újabb épületekben folytatódjon a tevékenység. Egyes cégek most tervezik a költözést nagyobb helyiségbe, mások pedig eleve úgy kezdtek a beruházásába, hogy egy emeletet foglaltak el egy irodaházban, de előre tervezték, hogy később további emeleteket is elfoglalnak majd.
P.: Mennyire meghatározó faktor a cégek döntésénél az ingatlan kérdése?
F.P.: Van egy konkrét esettanulmány a dolgozatunkban, amiben az egyik nagy cégnek azt a szándékát elemezzük, hogy miért nem költöztek Miskolcra, hanem Budapestre, ebben az ingatlan meghatározó szerepet játszik, Miskolcon nagyon kevés volt számukra minőségileg megfelelő ingatlan, és az is nagyon drága volt. Végül is ezért jöttek Budapestre. De ez kivételnek számít. Az ingatlan nem szokott szűk keresztmetszet lenni ezeknél a beruházási döntéseknél. Szerepel a döntést befolyásoló tényezők között, de alapvetően a szabályozási környezet, a képzett és olcsó munkaerő elérhetősége a legfontosabb szempont. Az is nagyon fontos, hogy a beruházásösztönző állami és önkormányzati szervezeteknek segítő módon, koncepciózus módon kell ehhez hozzáállni.
P.: Régiós viszonylatban hogy állunk? Prága vagy Varsó megelőz minket ebben a tekintetben?
F.P.: Prága, Varsó és Budapest versenyhelyzete között lényegi különbséget nem fedeztünk fel. Ha csak az üzleti és informatikai szolgáltatásokra specializálódott outsourcing létesítmények darabszámát vagy az általuk foglalkoztatottak számát tekintjük, akkor nagyon jól hajt Magyarország. Románia és Bulgária sokkal alacsonyabb szintről indult, Románia sokkal dinamikusabban fejleszt éppen azért, mert ott alacsonyabb a munkaerő ára, és sok esetben kevés hozzáadott értéket produkáló, egyszerűbb vállalati horizontális funkciókról van szó, mint például a francia nyelvterületre irányuló telefonos ügyfélszolgálat, vagy a sztenderd bérkönyvelési feladatok végzése. Bulgária pedig még alacsonyabbról indul, és ott is dinamikusan fejlődik az üzletág, , még ha nem is annyira, mint Romániában. A javaslataink egyike úgy szól, hogy arra kell ösztönözni a beruházókat - és erre megvannak a magyarországi eszközök mind anyagiakban, mind a szabályozási környezet alakításában -, hogy ne csak ezeket az alacsony hozzáadott értékű funkciókat próbálják idetelepíteni az outsourcing cégek, hanem tudásigényes, magas hozzáadott értéket előállító tevékenységeket is. Ilyen munkahelyek létesítése ugyan sokkal többe kerül - akár kétszer, háromszor, négyszer annyiba -, de ezeket sokkal nehezebb másik országba továbbvinni. Ez egy nagyon mozgékony iparág, könnyen elképzelhető, hogy olyan projektek, amelyekre már komoly előkészületek történtek, mégsem abban az országban valósulnak meg, ahol tervezték. Erre is találtunk konkrét példát.
Dr. Futó Péter: Kutatásunk 2007 tavaszán-kora nyarán zajlott le. Meglátogattuk a Magyarországon működő outsourcing cégek közül a legnagyobbakat és a kisebbek közül is számosat. Interjúkat készítettünk a vezetőkkel, valamint olyan minisztériumi és önkormányzati szervezetekkel, amelyek ösztönözni hivatottak a beruházásnak ezt a fajtáját. Azt a tapasztalatot szűrtük le, hogy ez az ágazat - ha szabad így nevezni - nagyon dinamikusan fejlődik Magyarországon. Miközben a GDP növekedése lelassult, itt mindenfajta mutatónak az éves növekedése 15-20 százalék körül mozog. A tanulmányunkban egy táblázatot közlünk, amelyben a legnagyobb és a legtipikusabb outsourcing cégek létszámait mutatjuk be - azért ezt, mert árbevételi adatokat nagyon nehéz szerezni, sok esetben ennek nincs is értelme, mert ezek gyakran nem önálló árbevételképző szervezetek, de a létszám jó mutató. Azt tapasztaltuk, hogy egyes cégeknél a létszámok két év alatt a semmiről ugranak fel néhány százra, vagy néhány százról ezer fölé. Vannak persze kudarcok is, vannak olyan nagyberuházások, amelyeket ide terveznek, mégsem itt valósulnak meg, de ezzel együtt Magyarországnak nagyon stabil a helyzete ezen a piacon Közép-Európában és sikeresen hódít el beruházási projekteket távol-keleti és dél-ázsiai versenytársaktól. Ezért azt gondolom, hogy megalapozott a ingatlanfejlesztési cégeknek az ilyen irányú tevékenysége. Ráadásul nemcsak arról van szó, hogy feltétlenül új projektek számára érdemes az ingatlanokat fejleszteni, hanem már meglévő projektek is olyan ütemben bővülnek, hogy sokszor igény nyílik arra, hogy újabb épületekben folytatódjon a tevékenység. Egyes cégek most tervezik a költözést nagyobb helyiségbe, mások pedig eleve úgy kezdtek a beruházásába, hogy egy emeletet foglaltak el egy irodaházban, de előre tervezték, hogy később további emeleteket is elfoglalnak majd.
P.: Mennyire meghatározó faktor a cégek döntésénél az ingatlan kérdése?
F.P.: Van egy konkrét esettanulmány a dolgozatunkban, amiben az egyik nagy cégnek azt a szándékát elemezzük, hogy miért nem költöztek Miskolcra, hanem Budapestre, ebben az ingatlan meghatározó szerepet játszik, Miskolcon nagyon kevés volt számukra minőségileg megfelelő ingatlan, és az is nagyon drága volt. Végül is ezért jöttek Budapestre. De ez kivételnek számít. Az ingatlan nem szokott szűk keresztmetszet lenni ezeknél a beruházási döntéseknél. Szerepel a döntést befolyásoló tényezők között, de alapvetően a szabályozási környezet, a képzett és olcsó munkaerő elérhetősége a legfontosabb szempont. Az is nagyon fontos, hogy a beruházásösztönző állami és önkormányzati szervezeteknek segítő módon, koncepciózus módon kell ehhez hozzáállni.
P.: Régiós viszonylatban hogy állunk? Prága vagy Varsó megelőz minket ebben a tekintetben?
F.P.: Prága, Varsó és Budapest versenyhelyzete között lényegi különbséget nem fedeztünk fel. Ha csak az üzleti és informatikai szolgáltatásokra specializálódott outsourcing létesítmények darabszámát vagy az általuk foglalkoztatottak számát tekintjük, akkor nagyon jól hajt Magyarország. Románia és Bulgária sokkal alacsonyabb szintről indult, Románia sokkal dinamikusabban fejleszt éppen azért, mert ott alacsonyabb a munkaerő ára, és sok esetben kevés hozzáadott értéket produkáló, egyszerűbb vállalati horizontális funkciókról van szó, mint például a francia nyelvterületre irányuló telefonos ügyfélszolgálat, vagy a sztenderd bérkönyvelési feladatok végzése. Bulgária pedig még alacsonyabbról indul, és ott is dinamikusan fejlődik az üzletág, , még ha nem is annyira, mint Romániában. A javaslataink egyike úgy szól, hogy arra kell ösztönözni a beruházókat - és erre megvannak a magyarországi eszközök mind anyagiakban, mind a szabályozási környezet alakításában -, hogy ne csak ezeket az alacsony hozzáadott értékű funkciókat próbálják idetelepíteni az outsourcing cégek, hanem tudásigényes, magas hozzáadott értéket előállító tevékenységeket is. Ilyen munkahelyek létesítése ugyan sokkal többe kerül - akár kétszer, háromszor, négyszer annyiba -, de ezeket sokkal nehezebb másik országba továbbvinni. Ez egy nagyon mozgékony iparág, könnyen elképzelhető, hogy olyan projektek, amelyekre már komoly előkészületek történtek, mégsem abban az országban valósulnak meg, ahol tervezték. Erre is találtunk konkrét példát.
P.: Mennyire jó a magyar gazdaságnak, hogy adott esetben egészen alacsony hozzáadott értéket képviselő tevékenységeket is kiszerveznek ide?
F.P.: Ezt a hullámot nem szabad kihagyni, meg kell lovagolni. Nagyon sok olyan fiatal van a munkaerő-piacon, aki jelenleg nem alkalmas arra, hogy nemzetközi vállalati környezetben magasabb hozzáadott értéket termelő munkahelyen dolgozzon. Õket is el kell helyezni, és az ő számukra ez az üzletág komoly fejlődési lehetőséget jelent. Reális feltételezés, hogy, azok a cégek, amelyek így megtalálták a helyüket Magyarországon, később a magasabb képzettséget igénylő tevékenységet is ide telepítik. Ezért ösztönözni kell ezt a folyamatot, és a kifinomult, tudásigényes szolgáltatások vonzása mellett olyan cégek Magyarországra való települését is támogatni kell, amelyek érettségizetteket alkalmaznak, és ösztönözni kell őket arra, hogy a későbbiekben magasabb hozzáadott értékű tevékenységet hozzanak ide. A magyar beruházásösztönző politikának ez a játéktere. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy válogassunk. Nem mondhatjuk azt, hogy ha csak alacsony hozzáadott értékű munkát hoztok, akkor ne gyertek.
P.: Melyek azok a fő faktorok, amelyek szerepet játszanak a döntéshozatalnál?
F.P.: A beruházók szempontjait alapvetően két részre lehet osztani. Az egyik serpenyőbe kerül a földrajzi elhelyezkedés a szabályozási környezet, az infrastruktúrák elérhetősége, az elérhető munkaerő minősége - különös tekintettel a nyelvtudásra -, a másikba pedig a beruházási költségek. Minden pénzbe kerül: létrehozni és működtetni egy munkahelyet, toborozni, képezni, megtartani a a munkaerőt. A minőség és az anyagi szempontok mérlegelése alapján hozzák meg a döntést.
P.: Ezek szerint pl. hogy van-e elegendő iroda, nem fontos tényező?
F.P.: Másodlagos tényező, mert nagyon ritkán jelent szűk keresztmetszetet.
P.: Az, hogy az elmúlt években folyamatosan szakadtunk le a régió többi államától majdnem minden tekintetben, ezen a területen nem érezteti a hatását?
F.P.: Az itt működő üzleti szolgáltató cégek alapvetően jól érzik magukat Magyarországon, ha vannak is panaszaik. Az egyik interjúalanyunk pl. úgy találta, hogy nálunk nagyon bürokratikus és költséges a vállalatalapítás. Emiatt van az, hogy két teljesen különböző tevékenységet egyazon cégben folytatnak, pedig ezeknek logikusan két külön vállakozásban kellene működniük. Mégis úgy döntöttek, hogy összevonják ezeket, együtt adóznak, együtt jelennek meg az állami szervezetek felé. Más problémák a munkaügyi szabályozással kapcsolatban jelentkeztek. Egyrészt voltak olyan észrevételek, amelyek arra vonatkoztak, hogy a munkaügyi törvények, amelyeket nap mint nap használnak, inkább az ipari termelésre lettek megalkotva, és nem alkalmazhatóak az üzleti szolgáltató központok körülményeire. Az egyik legfontosabb igény, hogy ezek a szolgáltató központok lényegében 24 órán keresztül tudjanak működni, vagy adott esetben hétvégén és ünnepnap, mert nemzetközi tevékenységet folytatnak. Mivel Magyarországon a munkaidő szabályozása elég szigorú, sokszor csak informális úton lehet megoldani, hogy emberek olyan időpontokban dolgozzanak, amikor elvileg a törvény szerint nem lehetne. A másik kérdés a munkaerő-kölcsönzés szabályozását érinti. A jelenlegi szabályozás megtűri ezt, ahelyett, hogy támogatná, ugyanakkor a szolgáltató központok komoly igénye, hogy ebben a konstrukcióban is alkalmazhassanak minél több embert.
P.: Önök szerint mik az állam legfontosabb feladatai az outsourcing tevékenységek idevonzásában?
F.P.: Még a munkaügyi szabályozásnál maradva, meg kell találni azt a szabályozási stílust, amely mellett a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad, tehát a munkaadók és a munkavállalók egymással ellentétes érdekeit egy úgynevezett "win-win" helyzetté átalakítani, tehát amelyben mindkét fél nyertesnek érezheti magát. További feladat, hogy fejleszteni kell az önkormányzatok beruházásösztönző kultúráját. Sok településen ez egyelőre nagyon alacsony színvonalú. A településfejlesztési koncepciókban jobban kellene érvényesíteni a szolgáltató cégek szempontjait. . Jelenleg még sok önkormányzat inkább az ipari és turisztikai kapacitásait, infrastruktúráját hangsúlyozza, ezekhez rendel hozzá cselekvési tervet. Az üzleti szolgáltatásokat is hangsúlyozni kellene, és ehhez kellene nemcsak cselekvési terv, hanem olyan intézményi környezet és olyan csapat is kell, amely proaktív módon megy a beruházók elébe, együttgondolkodik velük és az ő szempontjaikat a magáévá teszi. Ami a központi kormányzat szintjét illeti, ott már évek óta működtetnek és fejlesztenek egy beruházásösztönző csomagot. Az a vállalkozás, amely Magyarországon néhány száz munkahelyet teremt, jó esetben akár milliárdokat is kaphat a kormánytól. Ezeket a támogatási konstrukciókat fenn kell tartani, mert kialakult egy verseny hazánk és a szomszédos országok között, , és nem maradhatunk el a többiektől, és be kell látni, hogy valóban pénzbe kerül az ilyen munkahelyek létrehozása. A támogatási konstrukciókat lehetne esetleg finomítani, hogy az általa teremtett munkahelyekért nagyobb fajlagos összeget kapjon az a beruházó, amelyik magasabb hozzáadott értékű munkahelyet teremt.
F.P.: Ezt a hullámot nem szabad kihagyni, meg kell lovagolni. Nagyon sok olyan fiatal van a munkaerő-piacon, aki jelenleg nem alkalmas arra, hogy nemzetközi vállalati környezetben magasabb hozzáadott értéket termelő munkahelyen dolgozzon. Õket is el kell helyezni, és az ő számukra ez az üzletág komoly fejlődési lehetőséget jelent. Reális feltételezés, hogy, azok a cégek, amelyek így megtalálták a helyüket Magyarországon, később a magasabb képzettséget igénylő tevékenységet is ide telepítik. Ezért ösztönözni kell ezt a folyamatot, és a kifinomult, tudásigényes szolgáltatások vonzása mellett olyan cégek Magyarországra való települését is támogatni kell, amelyek érettségizetteket alkalmaznak, és ösztönözni kell őket arra, hogy a későbbiekben magasabb hozzáadott értékű tevékenységet hozzanak ide. A magyar beruházásösztönző politikának ez a játéktere. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy válogassunk. Nem mondhatjuk azt, hogy ha csak alacsony hozzáadott értékű munkát hoztok, akkor ne gyertek.
P.: Melyek azok a fő faktorok, amelyek szerepet játszanak a döntéshozatalnál?
F.P.: A beruházók szempontjait alapvetően két részre lehet osztani. Az egyik serpenyőbe kerül a földrajzi elhelyezkedés a szabályozási környezet, az infrastruktúrák elérhetősége, az elérhető munkaerő minősége - különös tekintettel a nyelvtudásra -, a másikba pedig a beruházási költségek. Minden pénzbe kerül: létrehozni és működtetni egy munkahelyet, toborozni, képezni, megtartani a a munkaerőt. A minőség és az anyagi szempontok mérlegelése alapján hozzák meg a döntést.
P.: Ezek szerint pl. hogy van-e elegendő iroda, nem fontos tényező?
F.P.: Másodlagos tényező, mert nagyon ritkán jelent szűk keresztmetszetet.
P.: Az, hogy az elmúlt években folyamatosan szakadtunk le a régió többi államától majdnem minden tekintetben, ezen a területen nem érezteti a hatását?
F.P.: Az itt működő üzleti szolgáltató cégek alapvetően jól érzik magukat Magyarországon, ha vannak is panaszaik. Az egyik interjúalanyunk pl. úgy találta, hogy nálunk nagyon bürokratikus és költséges a vállalatalapítás. Emiatt van az, hogy két teljesen különböző tevékenységet egyazon cégben folytatnak, pedig ezeknek logikusan két külön vállakozásban kellene működniük. Mégis úgy döntöttek, hogy összevonják ezeket, együtt adóznak, együtt jelennek meg az állami szervezetek felé. Más problémák a munkaügyi szabályozással kapcsolatban jelentkeztek. Egyrészt voltak olyan észrevételek, amelyek arra vonatkoztak, hogy a munkaügyi törvények, amelyeket nap mint nap használnak, inkább az ipari termelésre lettek megalkotva, és nem alkalmazhatóak az üzleti szolgáltató központok körülményeire. Az egyik legfontosabb igény, hogy ezek a szolgáltató központok lényegében 24 órán keresztül tudjanak működni, vagy adott esetben hétvégén és ünnepnap, mert nemzetközi tevékenységet folytatnak. Mivel Magyarországon a munkaidő szabályozása elég szigorú, sokszor csak informális úton lehet megoldani, hogy emberek olyan időpontokban dolgozzanak, amikor elvileg a törvény szerint nem lehetne. A másik kérdés a munkaerő-kölcsönzés szabályozását érinti. A jelenlegi szabályozás megtűri ezt, ahelyett, hogy támogatná, ugyanakkor a szolgáltató központok komoly igénye, hogy ebben a konstrukcióban is alkalmazhassanak minél több embert.
P.: Önök szerint mik az állam legfontosabb feladatai az outsourcing tevékenységek idevonzásában?
F.P.: Még a munkaügyi szabályozásnál maradva, meg kell találni azt a szabályozási stílust, amely mellett a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad, tehát a munkaadók és a munkavállalók egymással ellentétes érdekeit egy úgynevezett "win-win" helyzetté átalakítani, tehát amelyben mindkét fél nyertesnek érezheti magát. További feladat, hogy fejleszteni kell az önkormányzatok beruházásösztönző kultúráját. Sok településen ez egyelőre nagyon alacsony színvonalú. A településfejlesztési koncepciókban jobban kellene érvényesíteni a szolgáltató cégek szempontjait. . Jelenleg még sok önkormányzat inkább az ipari és turisztikai kapacitásait, infrastruktúráját hangsúlyozza, ezekhez rendel hozzá cselekvési tervet. Az üzleti szolgáltatásokat is hangsúlyozni kellene, és ehhez kellene nemcsak cselekvési terv, hanem olyan intézményi környezet és olyan csapat is kell, amely proaktív módon megy a beruházók elébe, együttgondolkodik velük és az ő szempontjaikat a magáévá teszi. Ami a központi kormányzat szintjét illeti, ott már évek óta működtetnek és fejlesztenek egy beruházásösztönző csomagot. Az a vállalkozás, amely Magyarországon néhány száz munkahelyet teremt, jó esetben akár milliárdokat is kaphat a kormánytól. Ezeket a támogatási konstrukciókat fenn kell tartani, mert kialakult egy verseny hazánk és a szomszédos országok között, , és nem maradhatunk el a többiektől, és be kell látni, hogy valóban pénzbe kerül az ilyen munkahelyek létrehozása. A támogatási konstrukciókat lehetne esetleg finomítani, hogy az általa teremtett munkahelyekért nagyobb fajlagos összeget kapjon az a beruházó, amelyik magasabb hozzáadott értékű munkahelyet teremt.
P.: Melyek a legfontosabb szektorok, ahol szívesen helyeznek ki a cégek tevékenységeket Magyarországra?
F.P.: Magyarországon már minden olyan ide kiszervezett tevékenységre van példa, ami a nemzetközi porondon előfordult. Először a vállalatokon belüli pénzügyi szolgáltatások jöttek ide. Nem az volt a jellemző, hogy az idetelepült outsourcing cégek más cégeknek szolgáltatnak, hanem a nagy cégek a saját háttérirodáikat telepítették ide. Azután olyan cégek jöttek, amelyek innen más cégeknek szolgáltanak. A legújabb tendencia, hogy humán erőforrás-menedzsment szolgáltatásokat végeznek innen. Ez azt jelenti, hogy nemcsak Magyarországon tartják nyilván egy akár tengerentúli cég munkatársainak a listáját, valamint a felvételekkel, az elbocsátásokkal, a képzésekkel, az előléptetésekkel kapcsolatos információkat is, hanem az ezzel kapcsolatos adminisztratív munkát is itt végzik. Amit személyesen kell elvégezni, így pl. az interjúkészítést a jelentkezőkkel, azt persze nem lehet itt megcsinálni, de innen meg lehet beszélni vagy le lehet levelezni az interjú időpontját. De ami még mindig a legelterjedtebb, az a különböző pénzügyi szolgáltatások, tehát a könyvelés, a költségnyilvántartás, a bérszámfejtés - sok cégnél ezek nem olyan bonyolultak, hogy ne lehetne kihelyezni egy relatív olcsó bérű országba. Ezt Magyarországon számos outsourcing cég csinálja, a bonyolultabb tevékenységeket Budapesten, felsőfokú végzettségűekkel végeztetik, de az egyszerűbb tevékenység akár vidékre is kihelyezhető. És ne feledkezzünk meg a telefonos ügyfélszolgálatról sem.
P.: Mekkora Budapest dominanciája az outsourcing piacon Magyarországon?
F.P.: Elég nagy, 70-80 százalékos.
P.: Globálisan hogyan néz ki az outsourcing folyamat? Melyek a domináns térségek? Ázsiában még sokkal olcsóbb a munkaerő, mint nálunk itt Közép-Kelet Európában?
F.P.: Igen, sokkal olcsóbb, de nagy nyomás nehezedik a beruházókra, hogy diverzifikáljanak, tehát nem maradhatnak ki bizonyos régiókból. Részben azért, mert nem lehetnek távol az ügyfelektől időzóna szempontjából sem. Másrészt pedig azért, mert egymással versenyben állnak és igyekeznek a tehetségeket felszívni azokban a régiókban, amelyekben eddig nem vetették meg a lábukat. A madártávlatú kép az, hogy India nagyon gyorsan rámozdult erre, már 1-2 évtizede fejleszti ilyen irányú kapacitásait, most már 2-3-400 ezer ember dolgozik ilyen munkahelyeken, jön fel Kína, a Fülöp-szigetek, az olcsó országok, és ismerek olyan magyar céget, amelyik Afrikában szervez francia nyelvű call centert, amely Franciaországot szolgálja majd ki. Igazán nagy piaci részesedése még mindig Indiának van. A témával foglalkozó tanácsadóknak az a véleményük, hogy Kelet-Európa piaci súlya nem az érdemeinek megfelelő. Ahhoz képest, hogy a mi összesített, pontrendszerben mért - tehát az árat és a telephely minőségi szempontjait egyaránt figyelembe vevő - versenyképességünk mekkora, a mi piaci részarányunk a világ outsourcing tevékenységében alacsony, és ezt a beruházók is tudják. Ezért Közép-és kelet-Európa jelenlegi 1-2 százalékos piaci részaránya bizonyosan dinamikusan növekedni fog.
P.: Van információjuk arról, hogy Magyarországon hány embert foglalkoztatnak így?
F.P.: A vélemények nagyon megoszlanak, mert sok minden függ a definíciótól is. Attól függ, hogy beleszámítjuk-e azokat, akik nagy cégeken belül a saját ügyfeleiknek végeznek call center szolgáltatást, vagy beleszámítjuk- akülső cégekhez kiszervezett call center szolgáltatást, vagy az IT-fejlesztést. Konkrét számot nem mondanék, de biztos, hogy több tízezer emberről van szó.
P.: 2010-ig mekkora növekedést lehet prognosztizálni?
F.P.: Nagyon sok minden függ a nemzetközi beruházási klímától, a magyar beruházásösztönzési politikától, attól, hogy milyen ütemben nőnek a munkabérek. Óvatos becslésnek tűnik azt mondani, hogy a GDP mindenkori növekedésének a többszörösével fog növekedni.
F.P.: Magyarországon már minden olyan ide kiszervezett tevékenységre van példa, ami a nemzetközi porondon előfordult. Először a vállalatokon belüli pénzügyi szolgáltatások jöttek ide. Nem az volt a jellemző, hogy az idetelepült outsourcing cégek más cégeknek szolgáltatnak, hanem a nagy cégek a saját háttérirodáikat telepítették ide. Azután olyan cégek jöttek, amelyek innen más cégeknek szolgáltanak. A legújabb tendencia, hogy humán erőforrás-menedzsment szolgáltatásokat végeznek innen. Ez azt jelenti, hogy nemcsak Magyarországon tartják nyilván egy akár tengerentúli cég munkatársainak a listáját, valamint a felvételekkel, az elbocsátásokkal, a képzésekkel, az előléptetésekkel kapcsolatos információkat is, hanem az ezzel kapcsolatos adminisztratív munkát is itt végzik. Amit személyesen kell elvégezni, így pl. az interjúkészítést a jelentkezőkkel, azt persze nem lehet itt megcsinálni, de innen meg lehet beszélni vagy le lehet levelezni az interjú időpontját. De ami még mindig a legelterjedtebb, az a különböző pénzügyi szolgáltatások, tehát a könyvelés, a költségnyilvántartás, a bérszámfejtés - sok cégnél ezek nem olyan bonyolultak, hogy ne lehetne kihelyezni egy relatív olcsó bérű országba. Ezt Magyarországon számos outsourcing cég csinálja, a bonyolultabb tevékenységeket Budapesten, felsőfokú végzettségűekkel végeztetik, de az egyszerűbb tevékenység akár vidékre is kihelyezhető. És ne feledkezzünk meg a telefonos ügyfélszolgálatról sem.
P.: Mekkora Budapest dominanciája az outsourcing piacon Magyarországon?
F.P.: Elég nagy, 70-80 százalékos.
P.: Globálisan hogyan néz ki az outsourcing folyamat? Melyek a domináns térségek? Ázsiában még sokkal olcsóbb a munkaerő, mint nálunk itt Közép-Kelet Európában?
F.P.: Igen, sokkal olcsóbb, de nagy nyomás nehezedik a beruházókra, hogy diverzifikáljanak, tehát nem maradhatnak ki bizonyos régiókból. Részben azért, mert nem lehetnek távol az ügyfelektől időzóna szempontjából sem. Másrészt pedig azért, mert egymással versenyben állnak és igyekeznek a tehetségeket felszívni azokban a régiókban, amelyekben eddig nem vetették meg a lábukat. A madártávlatú kép az, hogy India nagyon gyorsan rámozdult erre, már 1-2 évtizede fejleszti ilyen irányú kapacitásait, most már 2-3-400 ezer ember dolgozik ilyen munkahelyeken, jön fel Kína, a Fülöp-szigetek, az olcsó országok, és ismerek olyan magyar céget, amelyik Afrikában szervez francia nyelvű call centert, amely Franciaországot szolgálja majd ki. Igazán nagy piaci részesedése még mindig Indiának van. A témával foglalkozó tanácsadóknak az a véleményük, hogy Kelet-Európa piaci súlya nem az érdemeinek megfelelő. Ahhoz képest, hogy a mi összesített, pontrendszerben mért - tehát az árat és a telephely minőségi szempontjait egyaránt figyelembe vevő - versenyképességünk mekkora, a mi piaci részarányunk a világ outsourcing tevékenységében alacsony, és ezt a beruházók is tudják. Ezért Közép-és kelet-Európa jelenlegi 1-2 százalékos piaci részaránya bizonyosan dinamikusan növekedni fog.
P.: Van információjuk arról, hogy Magyarországon hány embert foglalkoztatnak így?
F.P.: A vélemények nagyon megoszlanak, mert sok minden függ a definíciótól is. Attól függ, hogy beleszámítjuk-e azokat, akik nagy cégeken belül a saját ügyfeleiknek végeznek call center szolgáltatást, vagy beleszámítjuk- akülső cégekhez kiszervezett call center szolgáltatást, vagy az IT-fejlesztést. Konkrét számot nem mondanék, de biztos, hogy több tízezer emberről van szó.
P.: 2010-ig mekkora növekedést lehet prognosztizálni?
F.P.: Nagyon sok minden függ a nemzetközi beruházási klímától, a magyar beruházásösztönzési politikától, attól, hogy milyen ütemben nőnek a munkabérek. Óvatos becslésnek tűnik azt mondani, hogy a GDP mindenkori növekedésének a többszörösével fog növekedni.
Rovatok
Legfrissebbek
Rekord mennyiségű bevásárlóközpont fejlesztésK-negyed: a kijelölt helyen kompromisszumok nélkül?Csapda lehet a kis lakásAz angolok megbánták, hogy idejöttekRaktárból sosem elég?Mennyiért vehetünk parcellát vidéken?Lakáslízingvita: kecsegtető megoldások helyett veszteségMire jó az instant iroda?Mi a legjobb ingatlanbefektetés?Milyen készházat ne vegyünk?
Legolvasottabbak
Hozzászólások
Hírlevél
Kapj meg minden új cikket -
Estates Report
Email címed: