Luxus a szemétdomb tetején
|
„Harmónia, napfény, panoráma, természet” – reklámozza magát Óbuda egyik utolsó nagyméretű üres telkén folyó ingatlan-beruházást kivitelező cég hirdetése. A projektnek szánt Web-oldalon vonzó látványtervek csábítják a mit sem sejtő vásárlókat.
Már több mint egy éve elkezdődött a mozgolódás a csillaghegyi strand melletti hatalmas területen, a Pusztakúti úton, mára már több toronydaru és folyamatos földmunka leshető meg a gondosan takargatott építési területen.
29 éve vagyok csillaghegyi lakos és tisztán emlékszem, mi is volt eredetileg „Budapest egyik legszebb övezetében” épülő ingatlan-csoda helyén. A hirdetések szövegeiben említést sem tesznek róla, hogy a múlt század első fele óta itt működött agyagbánya és téglagyár nyolcvanas évekbeli bezárása után az óriási tátongó bányagödröt „rekultiválták” – azaz visszaállították az eredeti természetes állapotokat. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy építési hulladékkal, szeméttel és ki tudja még mi mindennel egyszerűen feltöltötték.
Emlékszem gyermekkoromban gyakran játszottunk a fél-hegynyi gödör szélén. Gyakran találtunk, furcsa folyadékkal teli hordókat. Akkor még nem tudva a veszélyeit, kiöntögettük az ott hagyott akkumulátorok savát, széthordtuk a különböző, gyermekek számára érdekesnek tűnő tárgyakat, azbesztet, kátránypapírt, stb. A hegyoldalban lakó idősebb ismerőseim, valamit szüleim, nagyszüleim is mesélték, hogy a telepre lehetett vinni fáradt-olajat, megbuggyant permetezőszert, háztartási hulladékot, gumiabroncsot, nem csak építési törmeléket. Az akkori szabályok még a maiaknál is lazábbak voltak, és egy odacsúsztatott ötvenessel bármi megoldható volt a telep őrzőivel.
Az évtizedekig szeméttelepként üzemelő agyagbánya-gödör lassacskán megtelt, a tetejét talajjal befedték. Az azóta eltelt évek alatt – szerintem - biztosan többször gazdát cserélt a terület. Mire a mai befektetőhöz került, már mindenki elfelejtette a sötét múltat, vagy legalább is nem akart rá emlékezni.
Úgy egy éve az Interneten bejelentkeztem az első vásárlók kedvezményét ígérő akcióra. Nem is kellett sokat várni, amíg e-mail-en érkezett egy segítőkész értékesítő hölgy közvetlen ajánlata. Ez után feltettem neki a kérdést: „igaz-e amit a helyiek mondanak, hogy itt régen egy szeméttelep működött?” A válasz hamar érkezett, megnyugtatva, hogy itt soha semmilyen telep nem volt, és hogy csúszásveszély sincs, mert a házak alapjait nagyon gondosan, cölöpözéssel fogják megerősíteni, és különben is blablabla…
Az Interneten keresgélve csak egy tavaly decemberi cikket találtam, amely megemlíti, hogy az egykori, feltöltött bányagödrök sok helyen csúszásveszéllyel fenyegettek. „Az agyag az eső- és a talajvíz miatt gyakorlatilag állandóan mozgásban van, ráadásul a bányászat során olykor elhordták a megtámasztásokat és nem volt megfelelő a víztelenítés sem. Az egykori bányaterületek többségét ezért a rendszerváltásig nem lehetett beépíteni.” Érdekes, hogy a jelenleg folyó építkezés engedélyeztetése körül minden rendben van. „A beépíthetőséget geológiai szakszolgálattól és a bányakapitányságtól származó szakvélemények alapozzák meg” (Sípos Gábor, Óbuda-Békásmegyer főépítésze szerint).
„A minőség természetes” mondja a hirdetés. De vajon az itt lévő természet mennyire minőségi?! „A (..) lakóparkban a nyugodt, családias környezet megteremtése céljából alakítanak ki nagy zöld felületeket; játszóterek és grillhelyek biztosítják a kikapcsolódást, a fitnesz terem pedig a test karbantartását.” – de vajon mit szólnak majd a hegyoldalban lakó, nyugodtan grillező fitt családok, amikor az azbesztport hozó szélben a nehézfémekkel szennyezett kis vízmosás mellett egyszer csak megindul a hegy?...
